Amennyire vártam a hozzátáplálást, éppen annyira tartottam tőle: vajon időben kezdjük el, nem túl korán és nem is későn? Szereti majd az új ízeket, és tudok majd ténylegesen jó alapanyagokat beszerezni?

Várandósan ráérősen tervezgettem, és vártam, hogy az idő teljen egy picit gyorsabban, hiszen alig vártam már, hogy a kezemben tartsam a kisbabámat. Anyukaként pedig úgy érzem, hogy rohan az idő, ezért néha legszívesebben megállítanám, hogy minden pillanatot megtudjak élni.

Persze több is van..

És szuperfeleség, szuperháziasszony, aki még sportol is és jókat főz…

Amikor megtudtam, hogy anya leszek, megpróbáltam minden információmorzsát magamba szívni és elhatároztam, hogy szuperanya leszek, vagyis mindent megteszek, hogy a gyerekem legjobb anyukája legyek. És emellett azt is megfogadtam, hogy szuperfeleség is leszek, nem hanyagolom el a férjem, rendben tartom a lakást, edzeni is fogok és főzni is, meg hát azért dolgozgatok is, de mindezt persze úgy képzeltem, hogy a kislányomra maximális időt fordítok és ezeket az "elfoglaltságokat" majd akkor csinálom, amikor alszik. Na persze…