Persze több is van..

A fürdést imádni fogja az első perctől

Emlékszem, a férjemmel nagyon készültünk az első fürdetésre: beizzította a telefonjában a kamerát, én mosolyogva készítettem a fürdővizet, gondosan ellenőrizve a hőfokot, és mindent előszedtem, amire szükségünk lehet. Majd beemeltem a két centis fürdővízbe a kislányunkat, aki ahelyett, hogy boldogan, nevetgélve pancsikol a kis kezével és lábával, olyan hangos üvöltésbe kezdett, amit előtte még nem hallottunk tőle. Így hát körülbelül húsz másodperc alatt megmosdattuk és már tekertük is be a törölközőbe. Pár hétbe telt, mire megszerette, a nagy áttörést az hozta, hogy az apukája elkezdte csobogtatni a vizet a kezével. A vízcsobogásra azóta is megnyugszik, így ha nyűgösebb napja van, gyakran teszek be ilyen jellegű videót.

Nem tudom, mit kell majd csinálni

Emlékeztek a Jóbarátokban arra a részre, amikor Rachel a babaváró buliján, miután a mellszívót sörszívónak nézte, rádöbben, hogy nem tudja, mit kell csinálnia, ha jön a baba hiába olvasott el mindent a várandósságról. Na, én is pont így éreztem magam. Elolvastam egy többszáz oldalas könyvet a babavárásról, és ugyan volt némi fogalmam a kisbabákról, de igazából egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy tudni fogom, mit kell majd csinálni, ha hazajövünk a kórházból, és hármasban leszünk. Még az is megfordult a fejemben, hogy az első hetekre ideköltöztetem az anyukámat, de erre nem volt szükség. Rájöttem, hogy nem közhely, hanem tényleg így van: jön minden magától. Azért azt hozzátenném, hogy a kórházban nagyon sok mindent elmondtak, még szoptatási tanácsadó is volt, és az anyukám és a legjobb barátnőim is sokat segítettek.

Éjszaka vajon meghallom, ha sír?

Rettentő kényes vagyok az alvásra, illetve voltam. Szemfedőben, teljes sötétségben és csöndben tudtam csak aludni, ha pedig felébresztettek, nyűgös voltam. Nem csak én tartottam attól, hogy kelek majd fel a babámhoz, de a férjem is rendszeresen viccelődött ezzel. Aztán megszületett a kislányunk, és kiderült, nemhogy a sírásra, hanem már egy kisebb nyekergésre is felébredek, és pattanok ki az ágyból. És igen, mostmár bárhol, bármilyen pozícióban eltudok aludni, még csak nem is kell hozzá feküdnöm, ülve is megy.

Ha már egyszer beállt a rendszer...

Valamiért úgy gondoltam, az első végig aludt éjszaka után szuperül beáll a rendszer, jönnek a nagy alvások és kipihentek leszünk. Ja, nem. A kislányom nyolc hetesen este nyolctól majdnem négyig aludt. (Én azért felkeltem a megszokott időpontokban, és amíg fel nem ébredt, nézegettem inkább, hogy jól alszik-e.) Aztán heteken át tényleg jól aludtunk, hátradőlve konstatáltam, hogy jó alvó, és a férjemmel mi is jókat alszunk, majd egyik napról a másikra, nem volt kedve napközben aludni, maximum kétszer húsz percet, éjszakánként pedig másfél óránként ébredt. Pedig nem csináltam semmit másképp. Néhány hét múlva újra visszaállt az éjszakai alvás, miután szinte az összes létező módszert kipróbáltam (kivéve a sírni hagyást, amit négy percnél tovább nem bírtam). Hogy melyik vált be? Igazából nem tudnám megmondani. A barátnőm mondta meg jól: minden változik, jön egy növekedési ugrás vagy mozgásfejlődés, szeparációs szorongás, és minden borul. Szóval, amit tehetünk, legyünk türelmesek, és próbáljunk meg segíteni neki aludni, hogy kipihenhesse magát.
 

Anyukámnak igaza volt

Amikor gyerekként megtiltott dolgokat vagy tinédzserkoromban nem engedett el egy kétes társasággal házibuliba (ami persze az akkori eszemmel nem volt az), azt gondoltam, csak kiszúrásból csinálja. Ma már egészen más szemmel nézek a világra…

Az anyaság tényleg egy csoda

Nem akarok érzelgősnek tűnni, de leírhatatlan boldogság anyának lenni. Egyébként nem tudom, ti hogy vagytok vele, Anyukák, de én sokkal érzékenyebb lettem. Már egy akció-, thriller vagy horrorfilmet sem bírok megnézni.

+ 1 a bugyipelenkát oldalt szét lehet tépni. Majdnem egy teljes csomagot használtunk el, mire a barátnőm a bosszankodásom után felvilágosított.