Elérkeztünk egy újabb mérföldkőhöz, legalábbis én már várom, hogy elhagyjuk a pelenkát. Már csak az a kérdés, hogy a kislányom mennyire áll rá készen.
A gyerekneveléssel kapcsolatban az egyik elvem, hogy hagyom, hogy a gyermekem a saját tempójában haladjon/fejlődjön és nem szeretnék ráerőltetni semmit. Így a bilizéshez is így állok hozzá, persze azért megtettem a szükséges előkészületeket: beszereztem bilit, wc-szűkítőt és cuki kis bugyikat, hátha így megjön a kedve. Már korábban is úgy terveztem, hogy nyáron kezdjük el a nagy hadműveletet, hiszen az időjárás miatt tökéletesen ideális az időzítés, elég rá egy pelenka, amit pillanatok alatt letudunk kapni és a kertben is tud bugyiban szaladgálni.
Gyakran megkérdezem, hogy van-e kedve ráülni a bilire, a válasz többnyire az, hogy nem (mi más lenne ). Viszont már szól, ha a pelus tele van és ha nagy dologra készül, akkor bemegy a kis sátrába vagy a függöny mögé. Szóval úgy érzem, jó irányba haladunk. Beszélgetünk róla, és vettem neki egy bilizésről szóló kis könyvecskét is. Tudom a bilizés általában nem egyik napról a másikra történik, például olyat is hallottam, hogy egy év próbálkozás után kapott rá a gyerkőc, de persze a másik véglet is előfordul, hogy szinte azonnal ráérez és már nem is akar pelenkát felvenni. Hogy nálunk melyik lesz, majd kiderül, majd haladunk a magunk kis tempójában.
Írjátok meg kommentben, nálatok mi vált be!
