És szuperfeleség, szuperháziasszony, aki még sportol is és jókat főz…

Amikor megtudtam, hogy anya leszek, megpróbáltam minden információmorzsát magamba szívni és elhatároztam, hogy szuperanya leszek, vagyis mindent megteszek, hogy a gyerekem legjobb anyukája legyek. És emellett azt is megfogadtam, hogy szuperfeleség is leszek, nem hanyagolom el a férjem, rendben tartom a lakást, edzeni is fogok és főzni is, meg hát azért dolgozgatok is, de mindezt persze úgy képzeltem, hogy a kislányomra maximális időt fordítok és ezeket az „elfoglaltságokat” majd akkor csinálom, amikor alszik. Na persze…

Mostmár én is mosolygok rajta, de azért próbálok könnyíteni, hogy azért mindenre legyen idő és beletuszkoljam a napi huszonnégy órába. Nekem fontos az is, hogy azért ne elnyűtten nézzek ki, így ha van szabad húsz percem, akkor általában nem a rendrakás/takarítás/gyors főzés mellett teszem le a voksom, hanem megpróbálom kicsit rendbe szedni magam. Szerintem a férjemet is kevésbé érdekli, hogy rendetlenség van. 
 

Kompromisszumok 

Már várandósan rájöttem, hogy a bevásárlás-főzést nem tudom minden nap abszolválni úgy, hogy délre az asztalra varázsoljam a tűzforró ételt. Még akkor sem, ha a receptjeim többsége nettó harminc perc alatt elkészül, linkelem is a blogom, hátha segítség, ha gyorsan összedobnál egy egészséges fogást. Már csak azért is volt problémás a főzés, mert nem bírtam ránézni/hozzáérni a nyers húshoz, a tojáshoz és a legtöbb ételből már nem volt kedvem enni, mire elkészültem vele. Hogy értsd: az első trimeszterben marhahúsos Pho levesen és a paradicsomos ételeken kívül nem igazán ettem mást, a másodikban folyton rántott hús volt a menü, amit szerencsére az anyósom szívesen elkészített, a harmadik trimeszterben pedig mondhatni margherita pizzán és paradicsomos sajtos tésztán éltem, a férjemnek nem volt egyszerű velem… Szóval a bevásárlás-főzést becseréltem rendelésre, minden hétvégén megrendelem előre a menüt, ami számomra még költséghatékony is, mert a heti kaja árából még egy bevásárlást sem hozok le, ami amúgy sem tart semeddig, pláne nem heti kétszer öt főételre és levesre.
 

Napirend

Kezdetektől megpróbáltam bevezetni egy napi rutint, amit az estével kezdtem: minden nap körülbelül ugyanabban az időben fürdetés – vitaminbevétel – zene – etetés – altatás. Ez be is jött, a kislányom már tudja mi, mi után jön, és szépen el is alszik, így este kilencre én már kint vagyok a nappaliban kész arra, hogy a férjemmel legyek. Nekünk ez bevált, mert általában éjfélkor fekszünk le. Persze vannak napok, amikor dől az egész és nem csak napokra, hanem vannak hetek, amikor például a kislányomnak jön a foga (mint éppen most) és többször felébred. De összességében ez jól működik nálunk.

Rutin

Amikor az esti rutin már ilyen szépen berögződött, akkor elkezdtem a reggelit is komolyabban keretbe tenni, bízva abban, hogy lesz egy hosszabb alvás (nyilván nincs). Ébredés után pelenkacsere, átöltözés, evés és jövünk ki a nappaliba játszani. Ilyenkor szoktam egy kicsit hagyni a játékaival és dolgozom, de nem mindig sikerül. Előfordul, hogy nagyon igényli, hogy ott legyek vele, és szórakoztassam, viszont ilyenkor letudom az edzést. A játszószőnyege mellett megcsinálom a kis gyakorlataimat, a kislányom nézi, nevetgél, és súlynak is kiváló guggoláshoz, úgyhogy délelőtt vagy egy kis munka vagy az edzés pipa. Vagy-vagy, nem megy a kettő egyszerre. Gyors zuhany vagy fürdés, aminél nekem az vált be, hogy a kisbabámat beteszem a pihenőszékébe és odatolom a kád mellé, így lát engem, a vízcsobogást pedig imádja. A nap többi része estig mindig változó, éppen mi a programunk, járunk például babaúszásra is, majd írok erről is. De ilyen téren nem voltak nagy elvárásaim magammal szemben, például sosem gondoltam, hogy akkor vagyok szuperanya, ha fix napirendünk van, inkább figyelem a kislányomat és próbálom igény szerint – ahogy a szoptatást is –, hozzá igazítani. Mindent összevetve, a kislányom kiegyensúlyozott, jókedvű baba, úgyhogy ha nem is vagyok szuper mindenben, úgy tűnik ő elégedett velem :)

És ti, anyukák miben vagytok szuperek?